A regény a 19. század végére kalauzolja olvasóját, az akkori Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiba, öreg múltban élők és ifjú írójelöltek történeteibe. Nincs igazi epikus cselekménye, a Hét Bagoly novellafüzérnek, impresszionista-romantikus hangulatképek sorozatának látszik. Főalakja, Józsiás, a fiatal író (más, realista módon hasonmása a szerzőnek, mint Szindbád) – és az öreg ügyvéd, Szomjas Guszti, aki a hetvenes évek alakuló, ébredező "új" magyar irodalmának, még kisvárosi Pestnek emlékeit idézi vissza. Van fejezet, mely többet, gazdagabbat ad a múlt századvég magyar irodalomtörténetéről, (még adatokkal, nevekkel, kis életrajzi adalékokkal is, és főleg a megidézett, már a regény korára is elfelejtett írókkal) mint bármely akadémiai kézikönyv. Minden fejezet a régi Pest egy-egy negyedének (vagy a téli, jeges Dunának) egyszerre impresszionisztikus és realista rajza. Az egész szöveget áthatja valami szomorú mesedallam, mely talán azért szomorú, mert mögéje lát a mesék paravánjának. Józsiás szerelmi kalandjai tragikomikusak; boldogtalanságát nők okozzák (akiket ő tesz boldogtalanná), és igazi szerelme, Áldáska mellett inkább hamvas unalmat talál majd egy álomfejtő újság szerkesztőségében, mint életet.

Forrás:wikipédia